bajor perec



 Bajor perec tejjel és vajjal. Ha valaki feltenné nekem a kérdést, hogy mi az a három étel, amit életem végéig fogyaszthatnék, ha csak ezeket ehetném, akkor a bejegyzés első mondata lenne a válaszom, amit rögtön rávágnék. Németországban kb. minden reggelim így nézett ki, néha itthon is lehetett kapni, de az nem az igazi. Reggel frissen, még melegen elhozni egy bäckereiból, majd felvágva, vajjal megkenve egy pohár tejjel... istenem. A probléma most már csak az, hogy az IR-em miatt a tej, és a rendes, eredeti bajor perec is kilőve.



Régen rengetegszer sütöttem, ez amolyan comfort food is volt nekem, mindig eszembe jutottak kis emlékek, például amikor Stuttgartban az utca közepén nekiálltam enni, vagy amikor ezt reggeliztem Esslingenben és kint esett az eső és minden ködös volt... Mióta diétázom, azóta nem is sütöttem, mert féltem, hogy marhára nem olyan lesz, mint amilyenre számítottam. Persze az eredeti utánozhatatlan, mégis rengeteget kísérleteztem itthon, hogy legalább megközelítőleg olyan íze legyen, mint amire kiskoromból emlékszem. Most pedig úgy döntöttem, hogy kipróbálom az akkor legjobban-az-eredetire-hasonlítónak ítélt receptemet más lisztekkel, más arányokkal. Igazi szénhidrátbomba és nem nagyon lehet leállni vele, vigyázat. :)


Hozzávalók:
  • 2 dl tej
  • 1 csomag élesztő
  • 2 édesítő összetörve 
  • 1 csapott evőkanál durum liszt
  • 175 g durum liszt
  • 350 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
  • 100 g rétesliszt
  • 3 tk só
  • 3 ek étolaj
  • 2 dl langyos víz 
  • 1 l víz
  • 1 tk só
  • 3 csapott evőkanál szódabikarbóna
  • nagyszemű só
  • 1 ek tej

Elkészítés:
  1. A tejet kicsit megmelegítjük. Ne legyen forró, különben az élesztőnek annyi. Beleszórjuk az édesítőt, a csapott evőkanál durum lisztet és a csomag élesztőt, majd hagyjuk picit állni. Nem az a tipikus habos-babos felfutott élesztő lesz belőle, de világosbarna szép hab fog képződni a tej tetején. 
  2. Ezután kimérjük a liszteket és a sót, alaposan elkeverjük és a liszt közepébe pici mélyedést csinálunk az ujjunkkal, majd belekanalazzuk az olajat és az élesztős tejet. Elkeverjük, majd apránként hozzáadjuk a langyos vizet és elkezdjük dagasztani a tésztát. Dagasztókaros géppel kb. 5-10 perc elég is neki. Kissé ragacsos marad a tészta, de az fontos, hogy ne ragadjon oda mindenhova. Szép puha és rugalmas kell, hogy legyen. Ezután meleg helyen, kiolajozott tálban, nedves ruhával letakarva fél órát kelesztjük.
    TIPP: Meleg hely híján én a sütőt szoktam maximumra állítani egy percre, majd beteszem a tálat és kikapcsolom a sütőt. Fontos, hogy kikapcsoljuk a sütőt. :)
  3. Ha megkelt a tészta, felteszünk 1 liter vizet a tűzhelyre és felforraljuk. Közben 16 egyenlő részre osztjuk a tésztát és kis labdákat formálunk belőle és kicsit távol rakjuk egymástól, nehogy összeérjenek, mert picit még kelni fognak miközben dolgozunk. A golyókból egyenként kb. 50 cm hosszú gilisztákat formálunk úgy, hogy középen kicsit vastagabb maradjon a giliszta.
    TIPP: Kezdjük el középen sodorni a tésztát, de ne sokáig, csak hogy szép formát kapjon, majd 2-3 cm-rel arrébb kezdjük el kifelé továbbsodorni a tésztát és így szép, egyenletes kifelé karcsúsodó giliszták lesznek, amiket utána tökéletesen tudunk pereccé formálni.
    A gilisztákból pereceket formálunk. Ha a víz felforrt, kapcsoljuk a tűzhely lángját kisebbre, közepes fokozatra és szórjuk bele a sót és a szódabikarbónát. Utóbbival vigyázzunk, mert óriási hab keletkezik, tehát óvatosan kell belehinteni a vízbe. Ezután a pereceket kb. 20-30 másodperc alatt megfőzzük, majd alaposan lecsepegtetve sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket. Én általában úgy főzöm ki őket, hogy megformázok egy perecet, azt bedobom a vízbe, majd amíg fő, addig megformázom a következőt, kiveszem az előzőt, stb.
  4. Ha készen vannak a perecek, akkor egy éles késsel bevágjuk őket középen, a vastag részükön és megszórjuk őket nagyszemű sóval.
    TIPP: A sót kicsit nehéz ráerőszakolni a perecekre, mert ha kicsit megszáradtak, akkor le fog a só potyogni róla. Én a szódabikarbónás vízből mérek ki pár evőkanálnyit és sózás előtt egyenként lekenem vele a pereceket, utána a só is jobban tapad rá. Valamint bevágáskor a kést is jó belemártani ebbe a vízbe, egyszerűbben tudunk élesen belevágni a perecbe.
    Ha ezzel a művelettel elkészültünk, 200 °C-ra előmelegítjük a sütőt, majd amíg az bemelegszik, hagyjuk még picit pihenni a pereceket.
  5. Kb. 23-25 perc alatt szép barnára sülnek. Ha kivettük őket a sütőből, még melegen gyorsan megkenjük őket egy kis tejjel, így szép fényesek lesznek.

Tudom, elég bonyolultnak hangzik, de csak elsőre tűnik annak! Egy idő után belejön az ember és hipp-hopp megvan, mert pofon egyszerű! :)



    Egyébként azt hiszem, én vagyok a pereces lány. Bajor perecet mindenkinek!


    Sajnos a bevágás most nem sikerült igazán jól. :( Néha működik, néha nem. De akkor az igazi, ha szépen élesen be lehet vágni és sülés közben kívül ilyen szép barna lesz, a vágás pedig kinyílik és az fehér marad. Magyarul: nem ezek lettek életem legszebb perecei, viszont olyan boldogan ettem tegnap és ma reggel, hogy muszáj megosztanom a receptet.


    A tej ezúttal sajnos kimaradt. :( Így is szénhidrátbomba, de szerintem a világon az egyik legfinomabb dolog. Egy-egy perec kb. 27 g CH-t tartalmaz, így reggelire ideális választás lehet. Csak tudjon az ember egynél leállni.



    0 megjegyzés:

    Megjegyzés küldése